Assetto Corsa GPL Mod Bajnokság

Ground Effect eSport x Drím Líg eSport Project Grand Prix Legends 1967 by Bozsó Marci

Az év elején a facebook-on találtam rá egy induló eSport szimulátor bajnokságra, amely az 1967-es F1 szezont elevenítette fel az Assetto Corsa szimulátorban. Fantasztikus autók, patinás pályák és elképesztő hangulat.

A szimulátorozás hőskorában (1998-ban) megjelent egy Grand Prix Legends (GPL) nevű szimulátor, amely óriási ugrás volt a többi – szimulátornak nevezett – játékhoz képest. Több autóversenyző – többek közt Michelisz Norbi is – ezen nőtt fel. Az volt az álma, hogy a legjobbat (aki akkor Wéber Gábor volt) legyőzze. Ez sok gyakorlás és lemondás árán sikerült is neki.

A mezőny Kyalami-ban. Előtérben egy BRM, egy McLaren üldözi

Na, de nem is erről akarok írni, hanem a lényeg az, hogy az Assetto Corsára kiírt bajnokság ezt a GPL hangulatot igyekezett feleleveníteni, és véleményem szerint nemcsak sikerült neki, bőven túl is szárnyalta!

A bajnokságot ingyenesként hirdette meg egy autó- és motorsporttal foglalkozó portál, de csak korlátozott hely állt rendelkezésre, így épp hogy el tudtam indulni a szezonnyitó Kyalami futamon.

A pályák többsége is ingyenes volt, ahogy a versenyautó-kollekció (mod) is (http://assettomods.com/gpl-mod-1967-v2-20/). A Ferrari 312 az Assetto Corsaban gyárilag is megtalálható, de egy kicsit trükközni kell vele, hogy a szoftver egyben kezelje a többi ’67-es szörnyeteggel.

A bajnokságban 8 féle autóval lehetett indulni:
Lotus, Brabham, BRM, Ferrari, Honda, McLaren, Cooper, Eagle

Minden autónak más volt a karakterisztikája és a vezethetősége, ettől hihetetlenül sokszínű lett a sorozat. A Lotus teljesítménygörbéje meredeken megugrott 6000 fordulat körül, a BRM ment mint egy tank, cserébe zabálta az üzemanyagot, a Cooper a fürgeségével pótolta a teljesítményhiányt, a Honda pedig a hosszú egyenesekben egy jó pilótával képes volt bárkit utolérni.

Borzasztó gépszörnyek ezek a versenyautók. A bömbölve előtörő nyers motorerő megzabolázására csak az óvatos gázadás és a finom kormánymozdulatok harmóniájával lehet esélyünk. Ugyanis leszorítóerőre hiába várunk a kanyarokban, ez még hiányzik ezekből a csodákból, tapadásra is csak a gumikon keresztül lehet reménykedni. És csak reménykedni, ugyanis elég izgága jószágokról van szó, vagyis tömény életveszély! A megfelelő setupolással kicsit lehet rajtuk szelídíteni, de a halálfélelem ekkor is garantált. Főleg, ha versenyzőtársak is vannak a pályán :).

Ha már kicsit megszoktuk az autót, és huszadik próbálkozásra nagymama-tempóban sikerül teljesíteni az első kört, majd felbátorodva kicsit emelve a tempón negyvenedik kihajtásra a boxból mentél egy értékelhető időt, azt hiszed ügyes vagy. De ránézel a tabellára, és látod, hogy a gyakorlottabbak utcahosszal előznek téged. Ha megnézed egy körüket, kiderül miért.

Grand Hotel hajtűkanyar Monacoban, a F1 történelem leglassabb kanyarja

Ezeket az autókat egy sajátos vezetési stílussal lehet eredményesen elkormányozni a célig. A kanyarokban nem csak a kormánnyal, hanem a gáz finom adagolásával lehet a megfelelő irányba fordítani az autót. Gyakorlatilag csúsztatni kell az autót a kanyarokban, így tudsz csak magas tempót átvinni a rajtuk. De persze erre rá kell érezni. Nekem ez a bajnokság végére is sokszor csak véletlenül, vagy szerencsével sikerült. Nem én voltam a legélesebb kés a fiókban :).

És akkor a pályák mellett se menjünk el szó nélkül, ugyanis ezek a versenypályák is nagyot dobtak a versenygépállatok által amúgy is megalapozott hangulaton. Mai szemmel elképesztő megoldásokkal találkoztunk:

  • szalmabálák az aszfaltcsík szélén (Silverstone)
  • aszfaltra a szél által felhordott homokfoltok (Zandvoort)
  • pálya szélétől 2m-re derékmagasságú kerítés, ami mögött tömegesen szurkolnak a nézők. (minden pálya)
  • kanyar külső és belső ívén vízelvezető árok, vagy éppen egy épület sarka (Spa)
  • a boxutca csak egy vonallal van elválasztva a célegyenestől, vagy még azzal sem (Spa)
  • macskakő és “ugrató” a versenyíven (Monte Carlo)

A szervezők egy nagyon izgalmas teljesítmény-kiegyenlítő rendszert találtak ki: Minden verseny előtt közöltek egy 5 fokozatú erősorrendet, amelybe felosztották a 8 autót.

  • A legerősebb autók ára 5 kredit, a leggyengébbnek ítélt autóké pedig 1.
  • A versenyek első helyezettje a verseny után 1 kreditet kapott, a második 2-t és így tovább az ötödik 5-öt. Minden további versenyző is 5-öt.

Ezzel a leggyorsabb versenyző a következő futamra már nem tudta választani a leggyorsabbnak ítélt autót. Vagyis az élmenők kénytelenek voltak váltogatni az autóikat futamról futamra, illetve keményen ment a spórolás is a kreditekkel.

Rajt pillanata Silverstone-ban egy Ferrariból

A versenyek sok bajnokságtól eltérően nem rövid sprintfutamokból álltak, hanem az eredeti versenytávok felét kellett teljesíteni. Ez erősen feladta a leckét, mert a poros útról viszont könnyű volt lecsúszni. Sokszor még por sem kellett hozzá, csak egy keményebb gázadás, vagy óvatlan kormánymozdulat, váratlan fékezés, vagy egy versenytárs figyelmetlen visszatérése a pályára. És persze a korlát, fa, ház, árok, előzőleg kicsúszott roncs, vagy ház mellett parkoló traktor, vagy legelésző tehén (igen, Spa-ban ilyen is volt) már alig várta, hogy a legváltozatosabb módon átalakítsa és vezethetetlenné tegye a versenygépet.

A szervező csapat folyamatosan próbálgatta az autókat, hotlapokat és setupokat osztott meg és a versenyek is stream-elve voltak közvetítéssel együtt. Folyamatosan a minőség javításán fáradoztak, még egy általuk készített invisible car-t is le kellett tölteni, amely a közvetítést segítette. Közben további bajnokságokat és egyedi futamokat szerveztek (F1-2020, Indy 500, Le Mans). Mindezt ingyen, a motorsport iránti szerelmükből táplálkozva. Ne felejdük, szervereket tartottak fenn, a futamokat utólag végignézve versenybíráskodtak, szóval tényleg rengeteg energiát öltek ebbe az egészbe.

Egyszer a spai pályán nagyon el voltam kenődve, majd’ 20mp volt a lemaradásom az elejével szemben (ez akkor is sok, ha ők is csak bő 3 perc alatt értek körbe, hiszen ez még a régi, 14km-es vonalvezetés volt). A szervezők bekértek egy gyorskörömről készült videót, és visszaküldtek egy elemzést. Melyik kanyarban mire figyeljek jobban. Egy olyasmi mondat is volt benne, hogy:
“A jobbosban is sok tempót vesztesz, 270-el át lehet menni azon a kanyaron, be kell tűzni a ház mellé kőkeményen, had löttyenjen a sör a belga urak kezéből a lépcsőn a menetszéltől.”

Spa – Radillion kijáratán száguld át egy Cooper. Háttérben a célegyenes és a csupán egy vonallal elválasztott boxutca

Tehát nagyon igyekeztek minőségi szolgáltatást nyújtani. Azonban ez sajnos megváltozott, egyszer csak egy viszonylag szűkszavú közleményben jelezték, hogy nem kívánják folytatni a bajnokság szervezését és minden esport-tal kapcsolatos bajnokságukat, versenyüket leállítják.

A Le Mans talán el sem indult, vagy csak valami 6 órás futammá csökevényesedett. Az okokról nem sok minden derült ki, de ne is firtassuk.

Szerencsére az egyik versenyzőtárs gondolt egy nagyot és felvállalta a folytatást. Kicsit rutintalanul és kicsit fapadosan indult (folytatódott) a bajnokság jópár hét kihagyás után, de a csapat (a versenyzők) többnyire egyben maradt. Az új szervezők sem vállaltak kevesebbet, mint az elődeik, de talán annyiban előrelátóbbak voltak, hogy egyszerre csak egyetlen bajnokságra fókuszálnak. A hátralevő futamok rendben lezajlottak, az utolsó mexikói futamon pontszerző helyen értem célba, amivel már nagyon elégedett voltam.

A GPL bajnokságnak sajnos vége, jelenleg a ’79-es F1 bajnokság újragondolt változata dübörög. Az új szervezőgárda átgondoltan vezeti, discordon folyamatosan megy az eszmecsere. Ez a csapat a Dream League eSport Project.

Gyertek! Új, lelkes pilótáknak mindig van hely náluk, akár szezon közben is!

Kyalami – egy Lotus épp visszavált a féktávon